Receptek és Praktikák

Büszkeségeink


Wittinghoff Sarolta

Ki is volt Wittinghoff Sarolta?

Ezt a törékeny asszonyt a nyitottság, a segítőkészség és végtelen tolerancia jellemezte. Nagy, megértéssel szemlélte környezetét és mindezt a tőle megszokott nyugalommal és optimizmussal tette.

Színes, rendkívül érdeklődő, nyitott ember volt, akit nagyon lehetett tisztelni, szeretni és fel kellett rá nézni.

Az életét a családján kívül a sütőipar töltötte be.

1951-ben került  az Élelmiszeripari Minisztériumba, ahol a Sütőipari Igazgatóságának munkatársa, főelőadója volt. Szakmai útját a MÉM Élelmiszeripari Főosztályán folytatta.

Mély kapcsolatot és barátságot alakított ki az ország egész területén a sütőipar vezetőivel, akikben az embert és az értékeket látta meg. Mindenkihez volt jó szava, ahol tudta, segítette kollegáit a problémáik megoldásában.

Közvetlen kollegája, beosztottja a munkakönyv szerint nem voltam. Munkakörünkben mégis 1975-től szoros volt a kapcsolat, hiszen Ő akkor a MÉM Élelmiszeripari Főosztályán dolgozott, az én feladatom pedig a Sütőipari Kutatóintézetben az Ő munkájának előkészítése volt.

Egyre többet találkoztunk önként vállalt feladatok végzése miatt is.

Sári akkor már aktív munkát végzett a MÉTÉ-ben.

Mindig érdekelte a történelem, az irodalom, a képzőművészet.

Ez a kiterjedt érdeklődési kör, valamint a szakmai kíváncsiság terelte figyelmét az ipartörténet felé. Időt és fáradtságot nem kímélve fogta össze a hasonló módon gondolkodókat. Így lett a MÉTE fáradhatatlan társadalmi munkása.

1981-ben  megkezdte a Sütőipari Emlékbizottság szervezését, mely csoportba engem is meghívott. A kidolgozott elvek szerint  az Emlékbizottság országos gyűjtését irányította, és komoly ipartörténeti kutatásba kezdett. Alapító szervezője és vezetője lett  a sok viszontagságot megélt Sütőipari Emléktárnak. 
A MÉTE-ben végzett munkája során társszerzője volt az Élelmiszeripar történetét feldolgozó könyvnek és szerkesztője volt a magyar élelmiszertörténeti bibliográfia sütőipari fejezetének is. Emellett számos cikket írt a szaklapokban. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően  "Kosutány Tamás Emlékérem" és a MTESZ-Díj kitüntetettje lett.

Hosszú évekre egyedül maradt  a  Sütőipari Emléktári munkában, vállalta a költözéseket, a rossz munkakörülményeket. A szakma magára hagyta, de a METESZ mellett működő Műszaki Muzeológusok közössége mindvégig kiemelt elismeréssel tekintett rá.

Amikor utoljára beládázta a Sütőipari Emléktár anyagát 1998-at írtunk. Úgy tűnt feladta a segítők nélküli munkát.

Nagy lendülettel fogott Zugló történeti múltjának kutatásához, amely során számos értékre hívta fel a figyelmet, sok adatot dokumentált.

2001-ben a sütőipari hagyományőrzés ismét szervezetté vált. Megalakult a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje. Első szóra alapító tag lett és haláláig részese volt a Komáromba került Sütőipari Emléktár anyagából készített állandó kiállítás és két  időszaki kiállítás megvalósításában. A harmadikban élete utolsó pillanatáig féltő gonddal működött közre.

Sokan lehetünk hálásak tevékenységéért, azért a sok feldolgozott és feldolgozatlan anyagért, amit hátra hagyott. Hagyatékának rendezése közben kiderült, hogy már a jövőre gondolva osztályozta könyveit, hosszú évek alatt gyűjtött dokumentumait.

Nekünk, utódoknak tisztelni és becsülni kell azt a fáradhatatlan munkát, amellyel nagy értéket hagyott az utókor számára. Feladatunk és kötelességünk hagyatékát fejleszteni, megkezdett munkáját folytatni.

                                              Baltás Zsuzsa (Rendfő 2001-2011)

 


Hirdetés

Magyar Pékek Fejedelmi Rendje

Komárom

www.pekrend.hu

Tevékenységünket és működésünket a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatja