Patkó alakú sütemény. Felületén a sodrás nyomai határozottan felismerhetők. Felületének színe világosbarna, rendszerint porcukorral szórják le. Bélzete laza, enyhén réteges, foszlós szerkezetű, nagy lyukacsokkal. 

Különleges, egyedi jellemzők:

A tészta réteges bélzetét különleges módon, a kifagyasztott zsiradék, vaj, esetleg margarin tésztába hajtogatásával érik el.

Leírás:

Patkó alakú sütemény. Felületén a sodrás nyomai határozottan felismerhetők. Felületének színe világosbarna, rendszerint porcukorral szórják le. Bélzete laza, enyhén réteges, foszlós szerkezetű, nagy lyukacsokkal. Színe sárgás-fehér. Íze, különösen, ha vajjal készül, nagyon kellemesen aromás.
    

Történet:

A rongyoskifli készítését először Cziffray István 1840-ben megjelent Magyar Nemzeti Szakácskönyvében írta le. „Tégy fél font lisztet deszkára, sózd meg és oszd el két részre, egyik feléből csinálj egy kevéssé kemény tésztát, gyúrd a kezeddel mindaddig, míg apró hólyagokat nem mutat, aztán csinálj belőle czipót, s kendővel betakarván  hagyd egy ideig állani, a lisztnek másik feléből végy annyit, a mennyi a lisztezésre szükséges, a többit pedig a közepébe tedd, vajjal mind addig gyúrd, míg a liszt a vajjal egészen  öszve nem vegyül, nyomd el aztán laposra, továbbá nyújtsd ki késfoknyi vastagságra, tedd a vajat a közepébe, borítsd össze a tésztát négy felöl, s nyújtsd el olly vékonyra, amillyenre csak lehet, borítsd ismét azon felén öszve, a mellyiken előbb, tedd híves helyre, s hagyd fertály óráig állani, nyújtsd el ismét, és így háromszor, negyedszer végre, tetszésed szerint használhatod.”
Régen a terméket annyira lágy tésztából készítették, hogy csak zsákdarabon tudták felsodorni.
A rongyos kifli csak kézzel gyártható péksütemény, ezért a kis pékségek terméke maradt.
 

Felhasználás:

Jellegzetes reggelihez való sütemény. Különösen kakaóhoz, tejes kávéhoz kiváló. Frissen a legízletesebb, de kellemes ízét, puha bélzetét sokáig megőrzi.
A 20-30-as években Budapest nevezetes volt kávéházairól. A rongyos kifli a leghíresebb kávézók kedvelt reggeliző süteménye volt. A terméket mára a könnyebben előállítható croissant szinte teljesen kiszorította.
    

Szakmai fogások:

Lágy, hűvös alaptésztát készítenek, liszt, élesztő, só, cukor, tej (újabban tejpor) felhasználásával.  Az érett és jó nyújtható tésztát elnyújtják, és az előzetesen kifagyasztott vajat, (újabban margarint) kis csomókban ráhelyezik, és gondosan beburkolják tésztával. Régebben a vajat rágyalulták, vagy nagylyukú reszelőn ráreszelték a tésztára. Pihentetések közbeiktatásával ezt a műveletet 3-4 alkalommal megismételik.  A kellő mértékben érett és rétegelt tésztát 0,5-1 cm vastag lappá nyújtják, és háromszög alakú lapocskákat vágnak ki. Ezeket kézzel felsodorják, és patkó alakúra hajlítva sütőlemezen kelesztik, majd gőzzel telített kemencében sütik. A kihűlt rongyos kifli felületét porcukorral szórják be.